MagtárMagtárA kastélyhoz tartozó gazdasági épületként épült, mégis rendkívül díszes, stílusában a kastélyhoz igazodó. Az épület a XVIII században épült, ma is látható romantikus záró homlokzati formaelemeit 1875-76 tájékán kapta. A magtár 957 m2-es területen áll, beépített alapterülete: 365,7 m2, szintterület: 1128 m2, épületmagasság: 8,80 m.
Alapozás a körítő falak alatt téglából, illetve kőből készült, két méteres mélységű alsó síkkal. A pillérek alatt 1,6 m mélységűek és téglából falazottak. A téglalapokra betonból készült süllyesztett lábazatot helyeztek, és erről indították az épület belső faszerkezetét. A körítő falakon belül minden fából készült.
Az oromfalak padlásszinti ikerablakai íves záródásúak, és nyithatóak. Az ikerablakokra profilos, íves vakolatkeretet szerkesztettek, míg a verébdeszka alá profilos párkányzatot és vakolt ívsort helyzetek.
(Érdekesség, hogy a Veszprémi püspökség 1753-as összeírása szerint a tordasi katolikusoknak az uradalmi magtárhoz épített vályog épület szolgált templomul.)

Az épület téglalap alaprajzú, a határoló falak 64-71 cm vastagok és téglából falazottak. A körítő falak 8 méter magasak, az így adott belső teret négy szintre osztották. Az alsó három szinten két oszlopsorral hárommenetes tereket alakítottak. Az egyes szintek között egyenes karú falépcsőkön lehet közlekedni.
Az épületen a hosszfalak közepén, egymással szemben két egyforma íveszáradékú kétszárnyú ajtó van. Ezek két oldalán háromszor három, felettük két-két, a bütükön kétszer hat kicsi, fekvő ablak van, vakolatkerettel, vas spalettával. A sarkok az emelettől felfelé téglapillérrel armírozottak, ezek a tető fölé nyúlnak, és kéményszerű, díszesen faragott kő elemekkel zárulnak. Ilyen elem zárja a negyvenöt fokos orom csúcsait is.Magtár
A magtárt eredeti funkciójának megfelelően használták 2002-ig. A II. világháború után a helyi termelőszövetkezet tulajdonába került, majd 1990-ben a termelőszövetkezetből kivált Gyúrói Gazdaszövetkezet tulajdona lett, aki 2002-ben Stolz Tamás Tibor, Jancsó Krisztián Tamás és Kőszegi Sándor Zsolt részére értékesítette.
Az új tulajdonosok lakóházat alakítottak ki az épületből, de eredeti szerkezetét, ablakait és főbejárat ajtajait, külső formáját megtartották.
Az épületet helyi rendelet védetté nyilvánította, de a Műemlékvédelmi hatóság is, utólag (2005-ben), védetté nyilvánította.